Beszélgess az oxytocinért!

Mennyi köze van pár mezei beszélgetésnek ahhoz, hogy aztán hogyan működik a hormonrendszerünk a szüléskor, és hogy mennyire lesz ez az esemény komplikáció mentes? Hát elég sok!

Tudnod kell, hogy a szülés egy olyan folyamat, melyet a hormonok irányítanak. A zökkenőmentes lezajláshoz egy speciális hormon-koktélnak kell jelen lennie a szervezetben, melyben az oxytociné a főszerep. Ezt a csodálatos anyagot - mely minden emberben termelődik nemtől és kortól függetlenül - "szeretet", vagy "bizalom" hormonnak is nevezik. Miért? Mert főként azokban a helyzetekben termelődik, ahol az emberek mélyen és szeretetben kapcsolódnak egymáshoz: ölelésben, szexualitásban, szoptatáskor, és persze a szüléskor. Ez egy "óvatos" hormon: akkor jelenik meg, ha biztonságosak a körülmények, és hatására az érzelmeinkben is megjelenik a bizalom. Nőkben méhösszehúzódásokat okoz (mint ahogy az orgazmust követően is érezhető, és a szülési kontrakciók), valamint szoptatáskor a tejleadó reflexnél van jelenőssége.

De mi most beszéljünk csak a szülésről, amelyben az "oxytocin a gáz, az adrenalin a fék" (Ina May Gaskin). Ha félünk, a mellékvesekéreg stresszhormonokat termel, melyek lehetővé teszik az életbenmaradásunkat: izmaink megtelnek vérrel, készen állunk a gyors reakcióra. De ez nem az ellazultság és bizalom állapota. Nem is lehet mindkét működés egyszerre jelen a szervezetben. Ezért van az, hogy ha félelmek vannak bennünk -akár tudattalan formában - , akkor az oxytocin termelés visszafogott, esetleg le is áll. Ilyenkor a konrtakciók renyhülnek, elmaradnak, és fájásgyengeség léphet fel. Ha ez az állapot túl sokáig áll fennt, akkor az kimerítő lehet az anya és a baba számára is. Ezért jó, ha a folyamat dinamikusan tud haladni, a megnyílás egészséges ritmusban meg tud történni. A kórházi szakszemélyzet a szülőszobán jobb híján csak kívülről adott  (szintetikus) oxytocin infúzióval tudja orvosolni a helyzetet, ami sok esetben továbbsegíthet az elakadt vajúdásban, de az lenne az ideális, ha erre nem lenne szükség. Az kívülről adott oxytocin mást jelent a szervezet számára: a méhre gyakorolt hatás ugyanaz, de az agyban más történik.
Tehát az lenne a cél, hogy félelmek nélkül, bizakodva, és biztonságban tudva magunkat léphessünk a vajúdás és szülés folyamatába, hogy a hormonok zavartalanul áramolhassanak, testünk pedig megakadás nélkül tehesse, amit tennie kell. 

Ráadásul ahogy saját magamon is megtapasztaltam, a szülés egy lelki tusa is: ahogy egyre közeledik a kisbaba kibújása, újabb és újabb nemvárt kérdések merülnek fel, amikre válaszoni kell magunkban, nyugvópontot kell találni, hogy ne legyen bennünk félelem, és ne az adrenalin kezdje átvenni a dominanciát, hogy izmaink lazák és rugalmasak lehessenek, hogy tág ereinkben szabadon áramolhasson a vér.

Sokféle félelem merülhet ilyenkor fel. Én magam az első szülésemnél féltem a fájdalom intenzitásától. Féltem a sérüléstől. Féltem a babámat kiengedni a koszok, fertőzések és más emberek "karmai közé". De titkon jelen volt bennem az aggodalom: ha anyává válok, már nem leszek vonzó a férjem számára és ő el fog hagyni engem. Mások szüléseinél pedig ezernyi más téma merült fel, ami akadályozta azt, hogy a szülőnő szabadon átengedhesse magát annak a hatalmas erőnek, ami a testében dolgozott. Pl. újszülöttkori veszteség a családi történetekben, előző szülés érzelmileg traumatikus volt, az anya szexuális erőszak túlélője, előző baba elvesztése, abortusz, "Mi nem tudunk szülni, lányom!" - jellegű anyai üzenetek, "Félek, hogy olyan anya lesz belőlem, mint amilyen az én anyám volt velem." "Mi lesz a nagyobb gyerekkel, ha megszületik a kistesó?" És még hosszan, hosszan sorolhatnám. Szóval ezernyi ága-boga van azoknak a témáknak, amik ilyenkor, egy ilyen radikális változásnál megmozdulhatnak, és meg is kell hogy mozduljanak, hiszen egy új családtag érkezésével nagyon sokminden átrendeződik. Átalakul a párkapcsolat, a tágabb családi rendszer, és hát igen, a személyiség is. Ez pedig nehéz, normatív krízisnek hívják a pszichológiában. Mert normális, de azért krízis a javából...

És akkor hogy jön ide a beszélgetés?

Ha éppen nehéz kihívás előtt állunk, félelmek mozognak bennünk, esetleg szorongunk, és valaki rendszeresen leül velünk, értően figyel ránk, érezzük a jelenlétét, akkor egy szorongással kevesebb lesz: megszabadulunk a magánytól. Ebben a társas támaszban hihetetlen energiák szabadulnak fel, amit a problémák megoldására fordíthatunk. Könnyebb így számba venni és szembe nézni a szorongató témákkal. Tisztázhatjuk a hozzájuk fűződő viszonyunkat is, és azt, hogy mit tudunk mi magunk tenni azért, hogy béke, bizalom és biztonságérzet legyen bennünk: mit kell még elrendeznünk, kivel kell még beszélnünk, vagy mit kell egyszerűen átengedni az Égiek kezébe. A fő, hogy megtaláljuk belső békénket, és azt érezhessük a vajúdás elindulására: "Legyen, ahogy Te akarod!" Bízunk és biztonságban érezzük magunkat. Düböröghet az oxytocin!