Reinkarnáció és előző életek – Matías De Stefano EMLÉKEI alapján.
Matías De Stefano olyan ember, aki azt állítja, hogy emlékszik minden korábbi életére – és így arra is, hányszor és hogyan halt meg.
Ebben a beszélgetésben Blu kérdezi őt a halál természetéről, és arról, mi történik a testi élet után.
A beszélgetés elejét és a további témáit ide kattintva találod.
Reinkarnáció és előző életek 25:10
Blu: …és kíváncsi vagyok: amikor ez a rezgés vagy töltés kialakul, az határozza meg, hogy milyen következő frekvenciára lép az ember, amikor elhagyja ezt a fizikai világot?
Valaki például a negyedik dimenzióba kerül, ott vár egy ideig, találkozik azokkal, akikkel akar, érzi a lényeget, és aztán választ magának egy életet — vagy kap egyet kijelölve? Hogyan néz ki ez a következő szakasz?
Matías:Ez is rezonancián alapul. Valójában senki sem "választ" tudatosan – azzá kell válnod, hogy valami megtörténhessen veled.
Olyan ez, mint a szülők kérdése. Azt szoktuk mondani, hogy te választod a szüleidet – mert így emberibb, könnyebb megérteni. De a valóságban a te rezgésed, a belső frekvenciád az, ami "meghívja" a megfelelő szülőket. Néha egy magas rezgésű léleknek alacsonyabb rezgésű környezetre van szüksége, hogy beteljesítsen egy küldetést. Ezért is "választanak" egyesek látszólag nehéz sorsot vagy problémás családot, "rossz szülőket" – nem azért, mert azt szeretnék, hanem mert ez az út szolgálja a fejlődésüket. Ha túl magas rezgésen lennél, anélkül hogy lehorgonyoznál, nem tudnál semmit véghezvinni. Ahhoz, hogy a középpontot megtaláld, néha szükség van egy súlyra, ami "lehúz". Ezért választasz nehéz környezetet, kemény élethelyzetet — hogy ne vessz el a túl magas szinteken. Mert különben szétesnél, elvesznél az elmédben, mint egy skizofrén.
Ezért a "választás" valójában mindig rezonancián alapul.
És ezt az egészet több szinten is értelmezhetjük – a harmadik, a negyedik vagy az ötödik dimenzió szempontjából. Az ötödik dimenzióból nézve például soha nem is reinkarnálódtál – mert ott te vagy minden. A szellemed egyszerre nyilvánul meg több idővonalon és térbeli ponton. Nincs múlt életed, mert az most is zajlik. Nincs jövő életed sem, mert az is most van. Minden egyszerre történik – csak az alacsonyabb rezgésszinten tűnik "múltnak", a magasabb szinteken pedig "jövőnek". Az ötödik dimenzió nézőpontjából a szellem csak ránéz egy pontra, és azzal, hogy figyeli, már bele is lépett a tapasztalatba. (Link egy másik ember csodálatos személyes élményéhez, aki pont erről mesél A ford.)
A negyedik dimenzió szintjén viszont a lélek utazik az idő hullámain – kiválaszt egy pontot, ahol megél egy életet, és tapasztalatokat szerez. Ez az a folyamat, amit reinkarnációnak, azaz a lélek útjának nevezünk.A lélekben ott élnek az életeid emlékei – egyfajta lenyomatként. Én is emlékszem sok életre a saját történetemből, de csak három-négy olyan van, ami igazán kapcsolódik hozzám — mint lélekhez, aki időn át utazik. A lélek életei olyanok, mint az óceán hullámai: néha a hullám felcsap, eléri a napfényt, majd visszahull. De a hullám mindig része marad az óceánnak. Tehát ezek nem különböző életek, hanem ugyanannak a folyamatnak a különböző pillanatai. A reinkarnáció a biológia nyelvén nézve szüntelen, mert az energia örök. Nem arról van szó, hogy valaki meghal, és aztán egy másik testben "visszajön" – valójában ez az energia mindig ugyanaz: te…
Az őseink energiája – az ő életük – bennünk él tovább.
Amit "előző életnek" érzékelünk, lehet, hogy egy távoli ős tapasztalata volt. Például lehet, hogy ezer éve valaki Afrikában élt, és te ma emlékszel rá – de lehet, hogy valójában az egyik távoli felmenőd élte meg azt az életet. Mivel az emberiség létszáma régen nagyon alacsony volt, az akkori emberek emlékei szinte mindannyiunkban ott vannak. A sejtekben ott a memória mindenről, ami valaha történt és rezonancia révén bármely emberi emlékhez hozzáférhetünk ezen a bolygón. Tehát amikor "múlt életre" emlékszel, az nem azt jelenti, hogy a lelked elment a negyedik vagy ötödik dimenzióba, tervet készített, majd visszajött.
Nem így működik.
A test egy folyamatosan átalakuló állandó. Minden korábbi élet, ami megelőzött téged – hozzáférhető.
A lélek úgy mozog az időben, mint egy hullám. És egyes életek – egyes "hullámok" – jobban egyeznek a mostani léted rezgésével, mint mások. Ezeket érzed a "sajátodnak". Képzeld el, hogy sok különböző hullám van. Ha te egy adott a magasságban rezegsz, akkor azokkal a hullámokkal "hangolódsz össze", amelyek ugyanilyen magasak. Ezért ezekre azt mondod: "Ez volt az egyik múlt életem." De valójában minden múlt élet a tiéd. Mégis, csak azokat nevezed így, amelyeket "tisztán látsz" — mert azonos rezgésszinten vannak.
Érted a képet?
Tehát amit "múlt életnek" nevezünk, az nem az, hogy "a lélek elhagyta a testet, felment az ötödik dimenzióba, döntött valamit, majd visszajött". Nem. Minden ugyanabban a pillanatban történik.
Az ötödik dimenzióban mindig jelen vagy — nem mész "fel" oda és "vissza".
Ott vagy, és csak tudatára ébredsz annak, hogy például most a rezgésed 11,5-ös.
És van három másik időpont, amikor szintén 11,5 a frekvencia. Ez azt jelenti, hogy ez a három élet segít megérteni a mostanit, mert azok tapasztalatai most hasznosak neked. A többi nem, mert más rezgésen van, ezért kevésbé releváns - de valójában mégis mind te vagy.
Ezért fordul elő, hogy sok ember ugyanarra a történelmi személyre emlékezik. Nem azért, mert valóban csak ő lett volna az, hanem mert sokan kapcsolódnak ugyanahhoz a kollektív emlékhez – ugyanahhoz a frekvenciához. Hiszen pár ezer évvel ezelőtt mindössze néhány tízezer ember élt – és ma sok milliárdan élünk. Tehát egy ponton mindannyian azok az emberek voltunk – csak most a tudat szétoszlott, széttöredezett bennünk. Ezért is történhet meg, hogy valaki azt mondja: "Én voltam Julius Caesar" – holott lehet, hogy csak "egy sejt" volt benne. Egy része. Egy ujj. (nevet)
Blu: (nevetve) Vagy azt mondod: "Én voltam Jézus kisujja."
Matías: (nevetve) Igen, pontosan! Büszke lehetsz rá.
De mivel minden sejtben ott van az összes információ, azonosulhatsz bármelyik személlyel — mert mind egyek vagyunk. Ezért mondjuk azt, hogy "múlt élet". De valójában nem egy "lélek megy és dönt". A lélek olyan, mint egy óceán, amely érez.
Blu: Ez egy kicsit olyan, mint az a film… hogy is hívják? Everything Everywhere All at Once (Minden, mindenhol, mindenkor )? Láttad?
Matías: Nem, nem láttam.
Blu: Nekem ez jut róla eszembe, mert az elmém mindig próbál valami kapaszkodót találni, hogy értelmet adjon annak, amit mondasz.
És ez a film pont erről szól — hogy minden, mindenütt, egyszerre történik.
Matías: Van egy másik film is, a Felhőatlasz (Cloud Atlas). Együtt létező idősíkok.
Egy film, amit nehéz megérteni, mert különböző időkben játszódik, de sosem mondják meg, melyik a múlt és melyik a jövő. Mi magunk értelmezzük annak, attól függően, hol vagyunk.
De valójában a film azt mutatja, hogy minden egyszerre történik, és minden szereplő ugyanaz — mind egyek vagyunk. És hogy mi minden történik, miközben ugyanazt fedezzük fel különböző idősíkokon.
Szóval alapvetően ez az egész nem "múlt élet" — csak egy létezés, ami különböző nézőpontokból tapasztalja önmagát.
Blu: Ez engem az "alakváltás" (shape-shifting) lényegére emlékeztet.
Matías: Igen.
Blu: Amikor egy ún. "sötétség-elvonuláson" voltam — négy napot és négy éjszakát töltöttem a föld alatt teljes sötétségben.
Matías: Szép.
Blu: Hihetetlenül erőteljes volt, mert nem láttam a fizikai formáma, és így nem volt semmiféle azonosulás azzal, hogy ki vagyok, mit fejezek ki, mit gondolnak rólam vagy milyen nemű vagyok.
Csak az volt jelen, ami éppen "van" az adott pillanatban — az, amire éppen szükség van.
És megtapasztaltam az alakváltás egy olyan szintjét, amit korábban soha. Az érzelmi állapotok, mint az óceán — folyamatosan változtak. Ha a gyász terébe kellett lépnem, akkor abban a térben jöttek üzenetek, útmutatások, isteni alakok formájában. És én azzá a formává váltam, amire éppen szükség volt. Egy végtelen hozzáférést éltem meg, mintha egy gyémánthoz fértem volna hozzá, aminek sok-sok arca van. A gyémánt mindig is ott volt — de a hozzáférés sokféle nézőpontból lehetséges. És tudod, van ez a mondás: "Az egyetlen állandó a változás." A képesség, hogy minden pillanatban azzá válj, amire éppen szükség van, maga az alakváltás művészete. És ezáltal hozzáférsz az információhoz azokból az életekből, amiket "múlt életeknek" hívunk — de amelyek valójában mind egyszerre történnek.
Matías: Pontosan. Igen.
Ez mind ugyanaz a dolog — te magad —, csak különböző nézőpontokból szemléled. Valójában nincs is más.
Csak az a gyémánt — vagy kristály — a középpontban, ami maga a geometria, amit fény vetít ki.
A fény tükröződései hozzák létre az összes színt, az összes lehetőséget.
Mindez csak azért létezhet, mert van polarizáció, idő és tér — de valójában örökkévalóság van.
Bármit láthatsz, bármikor. És bárki hozzáférhet ehhez.
Tovább a folytatásra: